A „szupermodell” kifejezés a 80-as és 90-es években került a köztudatba: azokat a befolyásos és értékes modelleket értették alatta, akik ebben a korszakban váltak ikonná. Magánéletük a karrierjük részét képezte, karrierjük pedig túlnyomórészt publikus volt. Egy korábbi posztban már bemutattam néhány szupermodellt, akikért a 90-es években rajongtak, most lássuk a többieket!
Tatjana Patitz
Tatjana Patitz 1966-ban született Hamburgban. 17 évesen kezdődött karrierje, amikor Párizsban kezdett dolgozni, és pár év elteltével, 1985-ben már a Vogue címlapján szerepelt (ezt később több mint 100 megjelenés követte olyan magazinokban, mint az Elle, a Marie Claire, a Cosmopolitan és a Harpers Bazaar. Tatjana nagy kedvence volt a Vogue-nak, szerepelt az amerikai, a francia, az olasz, a német, a spanyol és az ausztrál kiadványok hasábjain. Emellett a leghíresebb divatfotósokkal dolgozott együtt, Peter Lindbergh-gel, Bruce Weberrel, Herb Rittsszel. Nem kerülték el a televíziós reklámok sem: a L’Oreal, a Revlon és a Ralph Lauren tv-s hirdetéseiben kapott helyet, leghíresebb kampánya a Calvin Klein-hez fűződik, ami a mai napig emlékezetes. A színész pálya is foglalkoztatta, 1987-ben feltűnt a Duran Duran videójában, majd később a “Rising Sun” és a “Restraining Order” című filmekben próbálta ki magát. Cindy Crawforral pedig együtt szerepelt George Michael “Freedom” című klipjében. Tatjana hosszú ideig párkapcsolatban élt az énekes Seal-lel, szakításukat követően pedig egy marketinges mellett találta meg a boldogságot, akitől egy fia született, Jonah.
Az egykori modell nyíltan beszélt róla, miért hagyta maga mögött a kifutók világát: “Rengeteg utazással járt, nagyon fárasztó volt. Mindig is azt gondoltam, a modellkedés nem igazán nekem való. Nem én voltam, csak csináltam.” Tatjana jelenleg egy kaliforniai ranchon él. És hogy mi a véleménye a mai modellekről? “[A 90-es években] mindenki 8-as vagy 10-es méret volt. A lányok egészségesek voltak. Néha persze megnéztük, mit eszünk, de ennek inkább egészségügyi okai voltak, nem az, hogy nagyon vékonyak legyünk. Soha nem éheztem.” Azt mondja, aggódik a fiatal modellek miatt, akik táplálkozási zavarral küzdenek. “0-s vagy 2-es mérettel rendelkezni, amikor magas vagy, számomra hihetetlen. Jobb volna, ha megengednék a modelleknek, hogy egészséges súlyuk legyen. Mi atletikusak és egészségesek voltunk, és nőknek néztünk ki”. Arra a kérdésre, ha újrakezdhetné, modellkedne-e, azt mondja, nem tudja, manapság sokkal nehezebb érvényesülni, rengeteg lány van – olyan, mint a “gyorsétel piac”: néhány szezont végigcsinálnak a lányok, aztán elfelejtik őket. Manapság a filmezés foglalkoztatja, elsősorban a természet és a vadvilág érdekli, producere volt például egy vad mustangokról szóló dokumentumfilmnek. Ez a szenvedélye, mondja. Nem menne vissza a kifutóra, és nem csinálna reklámkampányokat sem – dokumentumfilmeket akar készíteni, és olyan helyekre utazni, ahol még nem járt.
Helena Christensen
Helena Christensen Dániában született, és az hozta meg számára az igazi áttörést, hogy a Victoria’s Secret angyala lehetett. A divatipar bennfentesei már ismerték a nevét, hiszen 1986-ban szépségkirálynővé koronázták hazájában, és ugyanebben az évben a Miss Universe címért is harcba szállt. Több szakmabelivel is találkozott, majd Párizsba költözött, hogy modellkedjen. A Victoria’s Secret kampány előtt és után is számos magazin címlapján szerepelt, és világszerte találkozni lehetett vele a plakátokon is. A Revlon szószólója lett, valamint feltűnt Chris Isaac videóklipjében, a “Wicked Game”-ben. 1999-ben a Nylon magazin kreatív igazgatójának nevezték ki, a lap a popkultúrára és a divatra fókuszált. Természetesen fotózták az említett újságnak, akárcsak az ELLE-nek és a Marie Claire-nek. A fotózás gyerekkori szerelme volt, és sikeressé is vált benne, galériákat nyitott “A Quiet Story” és “Far From, Close” címmel. Emellett elindított egy vintage stílusú ruhák értékesítésével foglalkozó márkát.
Helena szabad szellemű, és ugyanolyan elbűvölő egy Vivienne Westwood farmerban és egy fekete vintázs pulóverben, mint egy couture ruhakölteményben. “Nincs túl sok hely a gardróbomban, és csak olyat vásárolok meg, amiről tudom, hogy több alkalommal viselni fogom. Mindent újrahasznosítok, amit csak tudok. Édesanyámnak Koppenhágában van egy second-hand üzlete, sok ruha odakerül. Etikusan vásárolok, a tömeggyártást nem kedvelem.”
Úgy döntött, együttműködései kicsik és személyesek maradnak. 2015 nyarán egy hároméves projektbe kezdett, aminek keretében a dán InWear nevű ruházati cégnek tervezett kollekciókat. A Skagennel közös ékszerkollekciója szintén 2015 júniusában indult. “Nincs olyan ambícióm, hogy valami nagyobbat csináljak, és hozzájáruljak a tömeggyártáshoz.” – mondja. Így egy ideig biztosan nem kooperál majd egy fast fashion márkával sem.
Tyra Banks
Tyra Banks 1973-ban született a kaliforniai Inglewoodban, és hamar nemzetközi ismertségre tett szert. 17 éves korában kezdett modellügynökség után nézni, ám sok helyen elutasítással és diszkriminációval találta szemben magát. Emlékszik, volt olyan cég, aki azt mondta, “túl etnikai” a külseje, más pedig azzal küldte el, hogy “már van egy fekete modelljük, nem akarnak másikat”. 1990-ben, amikor még középiskolába járt, szerződést kötött az Elite Model Managementtel, ami a világ legnagyobb modellügynöksége. Még ugyanebben az évben a Seventeen magazinban szerepelt. Egy évvel később az Elite Párizsba küldte Tyrát, hogy a kifutóra léphessen – hamarosan pedig nemzetközileg ismert manöken vált belőle. 1991-ben 25(!) divatbemutatón lépett fel, ami hatalmas mérföldkő egy “újonc” számára.
A 90-es évek közepén, amikor kezdtek divatba jönni a nagyon vékony modellek, Tyra úgy döntött, visszautazik az Egyesült Államokba, hogy fürdőruha- és fehérnemű modell legyen, ahol a formás lányokat jobban szeretik. “Teltebb voltam az átlagos modelleknél, és ez tett híressé. A Victoria’s Secret azt mondta, több fehérneműt adtam el, mint korábban bárki.” 1996-ban ő volt az első fekete nő a GQ címlapján, egy évvel később pedig az első színesbőrű modellként szerepelt a Sports Illustrated fürdőruhás kiadásának címlapján. A People magazin számos alkalommal beválasztotta az 50 legszebb ember közé, 1997-ben pedig megkapta a rangos Michael Awardot, mint az év szupermodellje. 2003-ban leszerződött az America’s Next Top Model című TV reality-hez, a műsor egyébként hazánkban is futott, és nagy népszerűségnek örvendett. 2017-ben pedig az America’s Got Talent című tehetségkutató műsorban vette át Nick Cannon feladatait.
Eva Herzigova
Eva Herzigova az egykori Csehszlovákiában látta meg a napvilágot egy ötgyermekes család gyermekeként. Szülei mindig kemény munkára ösztönözték, és arra biztatták, keressen más karrier lehetőséget a modellkedésen túl, ha esetleg nem sikerülne neki. Modell órák nélkül nem tudta, mik az elvárások, amikor részt vett élete első modell versenyén 16 éves korában – ám gyakorlat híján is megnyerte a prágai versenyt, majd Párizsba utazott, ahol elindult pályafutása. Hamar hírnévre tett szert, mind nyomtatott magazinokban, mind a televízióban szerepelt világszerte ismert cégek reklámkampányaiban. 1992-ben a Guess Jeans nyomtatott hirdetéseiben tűnt fel, és további két évig dolgozott nekik. Ugyanebben az évben szerepet kapott első filmjében - néhány modell társával -, az Inferno-ban.
A Guess Jeans-szel való együttműködés további szerződéseket hozott Evának: a Maybelline Cosmetics modellje volt 1995 és 1998 között. Ez idő alatt két filmben, a “Guardian Angel”-ben és a “L’amico del Cuore”-ban játszott. Legfontosabb modell kampánya 1996-ban vette kezdetét, amikor kiválasztották a Wonderbra nyomtatott hirdetéseihez két évre. 2000 és 2004 között három filmben láthatta a közönség: a “Just for the Time Being” című alkotásban a női főszerepet kapta, játszott még a “Modigliani”-ban és egy rövidfilmben, aminek a címe “Twisted Tango”. 2008-ban a L’Oreal Cosmetics-szel írt alá szerződést televíziós reklámokra. A következő évben a Dolce & Gabbana “Women’s Fragrance” kampányaiban szerepelt más szupermodellekkel együtt. 2013-ban újabb főszerepek találta meg, a “Cha ChaCha”-ban, majd a “Storyteller”-ben. “Mindig keményen dolgoztam, és a megfelelő munkákat vállaltam el. Ám ebben a társadalomban, amiben az emberek a lelküket aják el a Facebook-on és a Twitteren, nem adom el magam. Megtartom a privát szférám.”-mondja.
