A provokátor és popkulturális ikon, Grace Jones idén lett 70 éves. Élő legenda, aki megteremtette önmagát, legendásan öntörvényű, és büszkén állítja, hogy sosem volt megvehető.
A jamaicai származású énekes, szupermodell és színésznő tinédzser korában költözött New Yorkba a szüleivel a 60-as években, és a társasági élet hamar beszippantotta. 18 éves korában már modellszerződése volt a Wilhelminával, és lehetősége nyílt többek között Yves Saint Laurent-nel együtt dolgozni, valamint olyan neves fotográfusokkal, mint Helmut Newton vagy Hans Feurer, akik tökéletesen meg tudták mutatni Jones androgün és merész stílusát.
Egy interjúban felidézte, milyen volt Saint Laurent-nel együttműködni: „Vicces volt az Yves-vel töltött idő. Emlékszem egy koncertre a Palace-ban, amikor a tömegbe léptem, az emberek letépték a ruháimat, és szó szerint felszakították a bőrömet. Szerencsére valaki nevetőgázt vetett be, hogy lecsillapítsák a tömeget, így el tudtam jutni az öltözőig. Yves, aki már várt engem, letakarta a mellem a szmokingja övével, és a derekamra kötötte Loulou de la Falaise sálját. Aztán visszalökött a színpadra, azt kiabálva, hogy „Gyerünk, gyere ki onnan!”. Képzelhetitek, milyen volt!”
Hamarosan olyan magazinok címlapján szerepelt, mint az ELLE, a Vogue és a Playboy. Különleges külsejét sokan kritizálták, ám a megjegyzésekre csak legyintett: „Mindig is lázadó voltam. Soha nem azt csináltam, amit mások elvártak tőlem. Vagy az ellenkező irányba mentem, vagy új irányt teremtettem magamnak, függetlenül a szabályoktól, és attól, mit mond a társadalom.”
A 70-es évek vége felé már sikeres énekesi karrierrel is büszkélkedhetett, ami a hírhedt Studio 54-be vezette, ahol a diszkó zene és –stílus patrónusává vált. A szórakozóhelyről tudni kell, hogy 1977-ben nyitotta meg kapuit Manhattanben, és a szexuális forradalom térnyerését követően hamar a legbotrányosabb klubbá vált. Olyan hírességek hódoltak itt a hedonista örömöknek, mint Andy Warhol, Elton John, Cher vagy Robin Williams.
A Numero magazin felidézte Jones-nak, hogy néhányan porral borított sípályához hasonlították a Studio 54 táncparkettjét. „Azokban az időkben nem számított a mennyiség. Kokainozni ünnepélyes és társasági dolog volt. Úgy szívtuk, ahogy mások a kávét isszák. És sosem rejtegettük: a Studio 54 táncparkettje fölött egy hatalmas kokszos kanál lógott. Manapság a dolgok sokkal kevésbé élvezetesek – az emberek ötpercenként tűnnek el a fürdőszobában.” – emlékezett vissza a stílusikon a dekadens évekre.
A 80-as évek közepén olyan filmekben láthatta a közönség, mint a Conan, a pusztító, majd a James Bond franchise producerei szerették volna szerződtetni egy Bond-filmhez. Új szelek fújtak, és szélesebb közönséget akartak megszólítani úgy, hogy több „pop-ot”, „rock-ot” vonnak be az alkotásba. Jött tehát a Halálvágta című mozi, s vele May Day karaktere, aki könyörtelen dominaként jelenik meg a filmben Roger Moore mellett, macskaöltözetben, őrült kalapokban és rikító köpenyekben. A vakmerő nő lovakat szelídít meg, és ejtőernyővel ugrik le az Eiffel-toronyból. Érdekesség, hogy Jones-nak felajánlották, hogy megtervezheti a saját jelmezeit a filmhez – élt is a lehetőséggel, és a Disney filmekből merített inspirációt, valamint olyan tervezőktől kapott tippeket, mint Issey, Kenzo és Azzedine Alaia. Úgy képzelte, hogy egy Bond-lánynak picit a rajzfilmhősökre kell hasonlítania.
2015-ben jelent meg életrajzi könyve Soha nem írom meg a memoáromat címmel, melyben magánéleti és szakmai titkokat oszt meg az olvasókkal. Grace Jones idén töltötte be a 70-et, de még mindig ugyanolyan extravagáns, mint a kezdetekkor. Bár annak idején olyan nagy divatházak kifutóin vonult, mint Yves Saint Laurent és Kenzo, úgy véli, manapság semmi esélye sem lenne tejfölösszájú modellként a divatiparban: a Guardian-nak adott interjújában kifejtette, hogy bár a 70-es években Claude Montana és Azzedine Alaïa szívesen foglalkoztatták modellként, a napjainkban érvényes szépségideálnak nem felelne meg androgün külseje és maszkulin testalkata. „Örülök, hogy nem ma kell csinálnom. Mindenki olyan vékony. Nullás mérettel, mint az élő holtak. Egyáltalán nem szexi.”
