Yves Saint Laurent, akit az utolsó klasszikusként tartanak számon a divatvilágban, idén lenne 82 éves. De kik voltak a múzsák, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a divattervezőre a szakmában töltött több mint 50 éve alatt? A bejegyzésben megmutatom.

Loulou de la Falaise

Loulou de la Falaise és Yves Saint Laurent 1972-ben kezdtek el együtt dolgozni, munkakapcsolatuk és barátságuk aztán 30 évig tartott. Loulou feladatainak sora nem állt meg a legújabb kollekciók színeinek kiválasztásánál vagy a modellek castingolásánál, ékszereket tervezett a divatháznak, és ha úgy adódott, ő sétáltatta meg Saint Laurent szeretett bulldogját, Moujikot is. Stílusa legendássá vált, a fejkendők és a turbánok védjegyeinek számítottak (esküvőjén Thadée Klossowskival például fehér turbánt viselt korallpiros bojtokkal). „Bájos, költői, extravagáns és elegáns egyszerre” – mondta róla egy alkalommal a tervező. Élete épp olyan színes volt, mint ruhatára: az Egyesült Királyságban született a francia író, Alain de la Falaise és a felső tízezerhez tartozó Maxime Birley gyermekeként. Élete első divatbemutatójára nagynénje, Gloria Swanson vitte magával Párizsba, és 15 éves kora óta barátja volt Andy Warholnak. Pezsgő társasági életet élt, nem vetette meg az alkoholt és a drogokat sem, a húszas éveiben hepatitiszt kapott. Amikor Saint Laurent 2002-ben visszavonult a tervezéstől, Loulou a saját márkáját kezdte építeni. 3 évvel a tervező halála után hunyt el, munkássága a divatház történetében olyannyira meghatározó volt, hogy a Paris Match De la Falaise halálának hírét az „Yves Saint Laurent második halála” szalagcímmel hozta le.

Betty Catroux

Az „androgünnek” titulált platinaszőke, 180 cm magas Betty Catroux 1945-ben született Brazíliában, Carmen Saint brazíliai születésű francia társaságbeli és Elim O’Shaughnessy amerikai diplomata egyetlen gyermekeként. Nemsokára elhagyták az országot édesanyjával, és csatlakoztak a párizsi elithez. A 60-as évek elejétől modellkedett – első munkaadója nem más volt, mint Coco Chanel -, majd 1967-ben egy „nagyon-nagyon meleg éjszakai klubban” találkozott Yves Saint Laurent-nal, és attól kezdve az ő divatházának dolgozott. Először nem is a tervező-modell kapcsolat kötötte őket össze, hanem az, hogy megvetették a konvenciókat, egyikük sem akart „normális” életet élni, helyette megállás nélkül party-ztak. Később persze a tervező előszeretettel hangsúlyozta Betty maszkulin vonásait, külseje miatt alkalmanként a „rock ’n’ roll” ikertestvérének hívta (Betty Saint-nek), s ebben közrejátszhatott az is, hogy Catroux imádta a fekete bőr ruhákat a 70-es években. Azóta sem követi a divatot, csak magára hallgat, kevés nőn áll úgy a szmoking, ahogy rajta. Elmondása szerint Yves-vel az élet tündérmese volt – azonban a mese véget ért a tervező halálával, Betty pedig maga mögött hagyta a divatvilágot.

Catherine Deneuve

A világhírű francia filmcsillag és a tervező 1965-ben találkoztak, amikor Deneuve még nagyon fiatal és szinte ismeretlen volt. Erzsébet királynő látogatása alkalmából szeretett volna haute couture ruhát vásárolni Saint Laurent-től, és az ELLE magazinból kivágott képekkel érkezett a tervezőhöz. Első találkozásukat követően a színésznő már gyakori látogató volt a spontini utcai üzletben. Egy évre rá, 1966-ban Saint Laurent felelt a „Belle de jour” című film kosztümjeiért, különösen Deneuve ruháiért. A tervező győzte meg – Luis Bunuel-en keresztül – a színésznőt, hogy bár akkoriban a mini szoknya volt a divat, a filmben ne viselje őket, mert az alkotásnak nem a divathoz kell idomulnia, hanem a néző számára érthetőnek kell lennie minden korszakban. A „Belle de jour” nem az egyetlen film volt, amin együtt dolgoztak, 1968-ban a La chamade, 1969-ben a La sirene du Mississippi, 1972-ben a Liza, 1983-ban pedig a The Hunger című mozifilmek követték, ahol a kosztümökért Saint Laurent felelt, Catherine Deneuve pedig a főszerepet alakította mindegyikben.

Paloma Picasso

Paloma Picasso 1949-ben született Párizsban, a festőzseni Pablo Picasso és a festő-író Françoise Gilot legkisebb lányaként. Fiatal korában nagyon félénk volt, ezért úgy döntött, öltözködésével eltereli a figyelmet a személyiségéről. Mindez olyan jól sikerült, hogy a 70-es évek "IT-girl"-je lett, a ruháit másolták, a választásait követték. Esküvője napján egy Spencer kabátot viselt Saint Laurent-től, piros fodros selyemblúzzal és piros kesztyűvel. Később aztán Palomából elismert ékszer- és kiegészítő tervező vált. Először avantgard színházi produkciókhoz készített kosztümöket, majd a párizsi lakásában kézzel-forrasztott bizsuit Saint Laurent a divatház exkluzív darabjaiként értékesítette. Yves inspirációt nyert Palomából, aki imádta a bolhapiacokat, a 70-es években ráadásul a fiatal párizsiak elkezdték feléleszteni a szüleik által hordott ruhadarabokat. Saint Laurent becsempészte tehát az utcát a divatba, ahol szerinte alig változott valami a háború végétől a 60-as évekig eltelt időszakban, már ami a high fashion-t illeti – ennek nyomán született meg a Scandal kollekció.

Mounia Orosemane

Yves Saint Laurent egzotikus múzsája, Mounia a karib-szigeteki Martinique-en született, és tökéletes modell volt a tervező csillogó és drámai kollekcióihoz. Ő volt az első fekete modell, akit Saint Laurent a haute couture bemutatóiban kifutóra engedett, sőt, mi több: a kedvenc modelljének számított. Saint Laurent pedig az első tervezők között volt, akik színes bőrű manökeneket alkalmaztak, többek között Naomi Campbell-lel és Jourdan Dunn-nal dolgozott - sokat tett tehát a szépségről alkotott általános nézetek megváltoztatásáért. Mounia 1980-ban vonult vissza a modellkedéstől, de 2002-ben még utoljára a divatház kifutójára lépett. 1997 óta egyébként olajfestményeket fest, műveit számos galériában kiállították már Franciaországtól kezdve Japánon át Monaco-ig.