Diana Vreeland a divatipar legendás alakja, aki nyitottságával átformálta az elit ízlését a Harper's Bazaar oldalain. A hírnévig repítette Lauren Bacallt, tudósított a II. világháborúról, és nevéhez fűződik a Kennedy család portréja is.

A divatszerkesztők hatása megkérdőjelezhetetlen a divatiparban. Egyedi meglátásaikra kíváncsi a szakma és a nagyközönség egyaránt, és ahogy felemelhetik a tervezőket, úgy el is marasztalhatják őket a szakmától. A párizsi születésű, ámde vérbeli new york-i Diana Vreeland valóban egyike a divat legendás alakjainak. Hosszú karrierje során kezdetben a Harper’s Bazaar divatszerkesztője, majd a Vogue főszerkesztője volt, később pedig a Metropolitan Múzeum doyenne-ya. Gyakran hivatkoztak úgy Vreelandre, mint a divat császárnőjére. Kiváló ízlésformáló volt, aki felfedezésein keresztül meghatározta a divatot. Nem csak kiválasztotta a ruhákat a magazinjához, de átnézte a fotókat, instruálta a modelleket, és ami még fontosabb, magazinja hasábjain átformálta az elit érdeklődését és a körülöttük lévő atmoszférát.

Barátai és munkatársai mind nagyszerű gondolkodónak tartották Vreeland-et

Pedig nem volt egyértelmű, hogy Vreeland a divatiparban köt majd ki. Diana Dalziel néven látta meg a napvilágot 1903-ban, Párizsban, egy amerikai társasági hölgy, Emily Key Hoffman és egy brit édesapa, Frederick Young Dalziel gyermekeként. Édesanyja csúnyácskának tartotta, így Diana már fiatalon rájött, hogy szépség helyett ízlése és víziója lehet a fegyvere, szorgalmasan pallérozta hát elméjét. Amikor pedig megismerte férjét, a bankár T. Reed Vreelandet, kinyílt számára a világ: „Ő tanított meg mindenre. Arra is, hogyan kell elegánsan járni” – mondta róla egy alkalommal. Az esküvő után Londonba költöztek, ahol Diana fehérnemű üzletet nyitott, szalonjában megfordult többek között Wallis Simpson is, Windsor hercegnéje. Férjével nagystílű életmódot folytattak, rengeteg barátjuk volt, party-ról party-ra jártak. Egy new york-i rendezvényen figyelt fel Diana-ra Carmel Snow, a Harper’s Bazaar akkori főszerkesztője, akit teljesen lenyűgözött Vreeland tánctudása. Emellett kitűnt a tömegből fehér Chanel csipkeruhájában, fehér rózsákkal éjfekete hajában. Snow másnap állást ajánlott neki a magazinnál, és Vreeland tétova ellenvetései - miszerint sohasem dolgozott irodában, és ebédig fel sem szokott öltözni - sem tántorították el szándékától.

Carmel Snow és Diana Vreeland

Vreeland karrierje hat évtizede alatt átélte a második világháborút, az űrkorszakot és a szexuális forradalmat. A világban zajló eseményekről hűen tudósított a Bazaar lapjain, melyek talán annak idején sokkolóan hatottak, mégis mindig innovatívak voltak. Regnálása alatt a hírnévig repítette többek között Lauren Bacall színésznőt, amikor megtette az 1943. márciusi szám címlaplányává. A fotós Louise Dahl-Wolfe volt, akivel több ízben dolgoztak együtt, és nem riadtak vissza attól sem, hogy a háború alatt divatfotókat jelentessenek meg a lapban, hatalmas „Nácik” felirattal. Ő volt az első, aki bikinit mutatott be a magazinban 1947-ben, miután látott egyet a francia Riviérán. „Soha előtte nem láttunk ennyi szabad bőrfelületet – emlékezett vissza egykori asszisztense, Barbara Slifka -, a döbbenet ki is ült az arcunkra. Mire Vreeland ránk pirított, hogy ezzel a hozzáállással évszázadokkal fogjuk vissza a civilizációt.”

A híres Harper's Bazaar címlap, Lauren Bacall-lal

Vreeland megszállottan dolgozott, és másoktól ugyanezt várta el. Kristálytiszta elképzelései voltak arról, mit akar látni a képeken, és arról, mindez hogyan kivitelezhető. Mindennél többet jelentett számára a stílus, amiről úgy tartotta: 

„Kell, hogy stílusod legyen! Segít lesétálni a lépcsőn. Segít felkelni reggel. Egy életforma. Nélküle senki vagy.”

A világhírű divatfotóssal, Richard Avedonnal azonban majdnem meghiúsult a közös munka. 1945-ben Carmel Snow invitálta a fényképészt, hogy dolgozzanak együtt Vreelanddel. Épp ruhapróbát tartottak, Diana biztosítótűvel a kezében sétált a modellhez - sajnos nem csak a ruhát, de a lányt is megszúrta, mire az felsikoltott. Vreeland visszament az asztalához, a fotósra nézett, és megkérdezte: „Aberdeen, Aberdeen, nem készteti sírásra?” Avedon felháborodva rohant Snow-hoz, hogy ő nem tud ezzel a nővel együtt dolgozni, hiszen még a nevét sem tudja, Aberdeen-nek hívja. Snow válasza egyértelmű volt – „vele fogsz dolgozni” -, ez pedig egy negyven éven át tartó, gyümölcsöző munkakapcsolat kezdetét jelentette. Nevükhöz fűződik többek között a fiatal Kennedy család portréja, amit három héttel John F. Kennedy elnökké választása előtt készítettek.

Diana Vreeland egy modellel

Vreeland jóval 1989-es halála előtt kulturális ikonnak számított. Stílusát a sikk és az avantgárd jellemezte, ruhái vonalvezetése éles, kiegészítői látványosak voltak. Kedvelte az egzotikus cipőket, és védjegyének számított a turbán. Rajongással adózott Chanelnek. Bár nem számított kivételesen szépnek, mindig elegáns és nőies volt, egy csipetnyi maszkulin fellépéssel, valódi trendszetter a luxus mögött, telis-tele fantáziával, elképzelésekkel - és ambícióval, hogy mindezt megvalósítsa.

Egy anekdota szerint valamikor a 60-as években Vreelandnek Cecile Beaton-nel volt találkozója a párizsi Hotel de Crillonban. Amikor Beaton megérkezett az interjúra, már a hotelben találta Vreelandet egy leopárdbőr szófán, tetőtől talpig vörös sifonba öltözve, egyik cigarettáról a másikra gyújtva egy elefántcsont-ónix hamutartó fölött, csuklóin nehéz karperecekkel. Beaton megkérdezte tőle: „Diana, drágám, minek tulajdonítod hatalmas sikeredet?” Mire ő: „Az egyszerűségnek, drágám, az egyszerűségnek”.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot, ahol hetente friss cikkekkel várlak, napi divatinspirációkért pedig keresd a Lilla Stílusblogja Facebook-oldalt!

Források: Harper's Bazaar / Vogue / Vanity Fair