Tradíció vs. modernitás: japán divattervezők, akik meghódították a világot

2018. október 07. - hellolillavagyok

japan_divattervezok_borito.pngHa azt halljuk, „japán divat”, legtöbbünknek a kimono és a geta jut eszébe, esetleg a mangák világára emlékeztető színes, merész öltözetek. Japán világhírű divattervezői azonban a tradíció és a modernitás között egyensúlyozva magas színvonalon alkotnak, a szakmában eltöltött jellemzően több évtizedük alatt pedig szemtanúi voltak országuk fejlődésének, mely jelentős nyomot hagyott munkáikon.

REI KAWAKUBO a Comme des Garçons kreatív igazgatója, a márka pedig rendkívüli extremitása ellenére évente 220 millió dolláros forgalmat ér el az irányítása alatt. Soha nem tanult divattervezést, művészetet és irodalmat hallgatott a Keio Egyetemen, talán ennek köszönhető, hogy Kawakubo mindig a maga feje után ment, mind kereskedelmi szempontból, mind a kreativitás terén - a divatipar pedig örömmel fogadta modernitását. Olyannyira, hogy a tervező még 75 éves kora ellenére is aktívan tevékenykedik a szektorban.

rei_kawakubo_portre.jpg

A tervező akkor került először közel a divathoz, amikor egy textilipari vállalatnál kapott munkát. 1967-ben szabadúszó stylistnak állt, két évvel később pedig ruhákat kezdett készíteni Comme Des Garçons név alatt (a márkát 1973-ban jegyeztette be, mert annyira népszerű volt a japán vásárlók körében). A 70-es évek további részében Kawakubo finomított a ruháin, és építette cégét: 1975-ben butikot nyitott Tokióban, 1978-ban pedig egy férfiruha vonalat indított, a Homme Comme des Garçons-t. 1981-ben debütált Párizsban, ahol ugyancsak nagy lelkesedéssel fogadták munkásságát. A The New Yorker magazinnak azt nyilatkozta, hogy soha nem tervezett forradalmat indítani, csupán meg akarta mutatni mindazt, amit erősnek és szépnek talál. Munkássága számos tervezőt inspirált: Martin Margiela, Ann Demeulemeeste és Helmut Lang egyaránt inspirációként tekintettek Kawakubora. Emellett más japán tervezők karrierjét is elindította, Junya Watanabe és Tao Kurihara neki köszönhetik bemutatkozásukat. A tervező úgy nyilatkozott az Interview magazinnak, hogy „jó és rossz időkben a cég többé-kevésbé ugyanaz; a Comme des Garçons mindig a maga sebességében haladt előre, és így folytatja tovább.”

ISSEY MIYAKE 1938-ban született Hiroshimában. Grafikai tervezést tanult a Tama Művészeti Egyetemen, majd miután elvégezte, Párizsba utazott, ahol dolgozott a Givenchy-nak és a Guy Laroche-nak is. 1970-ben megnyitotta saját stúdióját, s az évtizedet az avantgárd keleti designnal való kísérletezésnek szentelte. Miyake új módszert alkalmazott, hogy innovatív textíliákat készítsen ruhamárkája, a Pleats Please számára - így találkozott egymással a keleti technológia és a nyugati textíliák.

issey_miyake_portre.jpg

A tervező első kollekciója New Yorkban került bemutatásra 1971-ben, a Párizsi Divathéten pedig egy évvel később mutatkozott be őszi-téli darabjaival. Szembe ment a ruhakészítés hagyományaival, megalkotta a „One Piece of Cloth” koncepcióját, ami alatt kapcsolódást keresett a ruhák és viselőik között. Addig szokatlannak számító anyagokkal is kísérletezett: műanyaggal, papírral, kötéllel, növényi szövéssel – ezekkel pedig új folyamatokat alakított ki, hogy az anyagok ráncolhatók, redőzhetők, megszelídíthetők legyenek. Stílusa egyesíti a keletet és a nyugatot, hamar követőkre talált Japánon túl is. Az első Issey Miyake üzlet 1974-ben nyílt Tokióban, a Puzzle Aoyama épületében, négy évvel később pedig elindította első férfiruha kollekcióját. A 80-as évek közepén találkozott Irving Penn világhírű fotográfussal, aki aztán Miyake reklámkampányait fotózta több mint 13 évig. 1993-ban elindította a Pleats Please kollekciót, melynek elkészítésekor egyedülálló technikát alkalmaztak annak érdekében, hogy a ruha hajtásai megőrizzék formájukat, bárhogy is mozogjon a ruhában viselőjük. A 90-es években átadta a ready-to-wear vonal tervezését Naoki Takizawának, hogy más kollekciókra koncentrálhasson. 2000-től új projekteket indított, mint a Haat, a Cauliflower, Issey Miyake Fête (színes és aszimmetrikus női vonal), Bao Boa (kiegészítők) és 1325. Az Issey Miyake öko-kollekció újrahasznosított anyagokból készült. A divatcég tervezője napjainkra Yoshiyuki Miyamae lett.

TSUMORI CHISATO 1954-ben született a tokiói Szaitama prefektúrában, főiskolai éveit pedig a neves Bunka Fashion School-ban töltötte, ahol a divatról tanult, majd 1977-ben csatlakozott Issey Miyake tervezőcégéhez, mint az Issey Sports főtervezője. Miyake bátorította később arra, hogy alapítsa meg saját márkáját, ami 1990-ben debütált Tokióban a Japán Divathéten.

tsumoi_misato_portre.jpg

Ruháinak különlegessége, hogy a rajtuk lévő printek Tsumori illusztrációi, melyeket középpontba is állít. Ötvözi a mangák bátorságát a könnyed, bohém esztétikával. Stílusát hamar ünnepelni kezdték innovatív és fényűző textíliái, bonyolult gyöngydíszítései, hímzései, applikációi és saját maga készített printjei miatt. Ruhái egyszerre kecsesek, elegánsak és mulatságosak. Első Ázsián kívüli üzletét Párizsban nyitotta meg 1999-ben, a rue Barbette-n. A Marais városrész szívében lévő butik számos együttműködésnek adott már helyet, Tsumori ugyanis előszeretettel dolgozik együtt fotósokkal és díszlettervezőkkel. Művészi érzéke megmutatkozik a márka kreatív reklámkampányaiban is. 2003-ban elindította a márka első férfiruha vonalát, a hölgyeknek szánt kollekcióját pedig bemutatta a Párizsi Prét-á-Porter Divathéten. Ugyanebben az évben megkezdte a nemzetközi értékesítést, mára pedig már több mint 40 értékesítési ponttal és számos különálló üzlettel rendelkezik Ázsia-szerte. Emellett terjeszkednek az Egyesült Államokban, Olaszországban, Oroszországban és a skandináv területeken. Napjainkban Tsumori Párizsban él, ám rajzaihoz az illusztrációt továbbra is szülőföldjéből nyeri.

TAE ASHIDA 1964-ben született Tokióban. A svájci Institut Le Rosey-ben érettségizett, majd a Rhode Island School of Design-ban tanult. 1991-ben debütált Miss Ashida nevű márkájával – jelenleg pedig mind saját vonalán, mind szintén híres édesapja [Jun Ashida divattervező] márkáján dolgozik, amit majd átvesz. „Az emberek mindig édesapámhoz hasonlítottak – és annak idején ez bosszantott. Mivel hamar megítélnek, a legjobbat kell kihoznod magadból. Soha nem felejtem el, amit édesapám mondott az első kollekcióm előtt: „Ez egy maraton, ne fuss túl gyorsan az elején.”. Ezt fontos felismerni az üzletben.” Tervezett már egyenruhát a Tokyo Disneylandnek, a Tokyo Trust Banknak és az SK-II-nek.

tae_ashida_portre2.jpg

Tae Ashida régóta érdeklődik a ruhák stílusának fejlesztésén, ahol klasszikus idők – például a 20-as, 30-as évek – stílusát ötvözheti a modern elemekkel. Kedveli az aszimmetriát, a maszkulin darabokat, előszeretettel használ fűzőket és szőrmegallérokat. Munkáinak nagy része kecses és művészi, bizonyos geometriai szemlélettel összefűzve. Immáron több mint 25 éve dolgozik a szakmában, ruháit olyan előkelőségek is szívesen viselik, mint a japán császári család tagjai, divatbemutatói első sorában pedig diplomaták és más méltóságok foglalnak helyet. Úgy gondolja, Japánban az emberek a kivitelezést a trendek elé helyezik:  „A japán divat maga, és az, amit az emberek viselnek, különbözik. Sokan meglehetősen konzervatívak, és sokat adnak arra, hogy öltöznek, valamint fontos számukra a minőség, amikor vásárolnak. A „made in Japan” reputációja nagyon nagy; történelmünk van a művészi alkotásban, és a divat ennek egy része.” Szereti új kihívások elé állítani magát, felkészül a változásokra – s ugyan tiszteli a múltat, tudja, hogy mikor kell eldobnia bizonyos ötleteket, hogy újat hozhasson létre.

 

Források: Vogue / Business of Fashion / The Japan Times / Issey Miyake / Tsumori Chisato / The Culture Trip / Fashiontographer
Fotók: Pinterest

A bejegyzés trackback címe:

https://hellolillavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr6514286735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.